EZ VAGYOK ÉN! Találkozás Önmagammal a randik útvesztőjében

Rossz korba születtem. Ezt sokszor szoktam érezni, de főleg mikor el kell mennem randizni. Sose volt az én világom, olyan izzadtságszagú, ahogy két ember próbál görcsösen megfelelni a másiknak. Én mindig úgy érzem magam, mintha állnék egy török bazárban és próbálnám eladni magam…

Majdnem (de azért még nem!!!) harmincas éveim derekán kellett rádöbbenem arra, hogy abban a pillanatban, ahogy érkezik egy randi lehetősége az életembe, elindul bennem egy belső folyamat. Más nőkkel ellentétben, én nem azon szoktam görcsölni és órákat agyalni, hogy kitaláljam, milyen fészket kerekítsek a hajamból vagy melyik színű ruhám fogja a legjobban kiemelni a szemem színét, én egészen más dolgokkal tudok akár napokat is eltölteni. Ahogy tudatosul bennem, hogy randi közeledik, azonnal odaállok elmém képzeletbeli gardrób szekrénye elé és elkezdek gondolkodni, hogy milyennek kellene lennem?

A lehetőségek tárháza egészen színes.

 Sokféle személyiség közül válogathatok, lehetnék én az örök vicces csajszi, aki soha semmin nem fog fennakadni és semmit nem fog komolyan venni, hisz az élet egy nagy játszótér, hát viselkedjünk is ekképpen.

Lehetnék én a kötelességtudó a munkájában sikerekre törekvő karrierista, emancipált nő. A “nekem senki nem mondja meg” típus.

Lehetnék én a laza erkölcsű kalandor is akár (aki belül mélyen majd megdöglik egy kis szeretetért), a férfi szívek összetörője.

Lehetnék én a jövendőbeli családanya, aki semmi másra nem vár, csak hogy végre valaki megtermékenyítse és utána az idők végezetéig otthon szolgálhassam az uramat a királysága többi tagjával együtt.

VAGY egyszer csak ugrott be nekem… basszus lehetnék Én is. Igazán ÉN, amíg még nem késő. Amíg még nem felejtem el, hogy milyen is vagyok igazából. Az összes félelmem, az összes szorongásom, az összes gyengeségem és vele együtt az összes olyan tulajdonságaim is, amik erőssé tesznek. TESSÉK, kipakolom az asztalra, mint egy svédasztalra. Aztán remélhetőleg majd jön egy olyan férfi, akinek tetszeni fog az, amit lát. Realizálnom kellett, hogy képtelen lennék tíz, húsz vagy ne adj Isten, harminc évet leélni valaki mellett úgy, hogy az arcomra már úgy rá van fagyva a mosoly, hogy senki le nem olvasztja róla.

 Én mindenkit bíztatnék arra, hogy menjetek és merjetek. Merjetek önmagatok lenni, akkor is, ha az x-edik kínosan menekülős randin dobjátok be azt a bizonyos vészhívást. Akkor is, ha már teli a hócipőtök az egésszel és legszívesebben sírva és összekuporodva kínlódnátok a kanapén egy csalódás után. Mert talán a következő férfi, aki jön majd, mindent megváltoztat és visszacsempészi a reményt oda, ahol már nagyon régen csak pislákolt vagy talán már ki is hunyt a fénye.

Képek-Forrás: projecthotmess.com, funny.allwomenstalk.com, vogue.ru, gritsakmariya.com, miamiamine.com

Nincs még hozzászólás :(

Írj hozzászólást

Your email address will not be published.